Régóta gyűjtögetem a különböző autómentőket, mert "céges" autónak kiváló lenne, valamilyen egyedi logóval. A MB-13 modell csomagban vásárolt roncsokkal érkezett, azonnal félretettem az "első lépcsős" felújításra szánt autók közé.

A Matchbox Wreck Truck történetéről Joe írását ajánlom, amiből azonnal kiderül, hogy ez a modell regular kerekekkel kezdte a pályafutását, csak a '70-es évektől alakították át Superfast kerekűre. Maga a konstrukció minden elismerést megérdemel: nagyon vékony, csupafém öntvényről van szó. Ehhez elképesztően kifinomult öntési technológia kell, hogy a forma felei között az olvadt fém ne dermedjen meg idő előtt. Ráadásul a dobozszerű plató és az összetett emelő miatt az öntőforma nyitása sem lehetett egyszerű.

Műszaki szemmel nézve a felépítményt, még jobban megérdemli a dicséretet. A platón ugyanis egy nagyon precíz kidolgozású kábeles darut láthatunk. Az autómentéshez szükséges teherbíráshoz nem kell feltétlenül hidraulikus rendszert kiépíteni. Egy megfelelően méretezett kábeles emelő tökéletesen megfelel. A neten egy 1963-as Dodge D300-ast találtam, amin nagyon hasonló felépítményt láthatunk.

A függő teher (a "kampó") emelését a gém alatti csörlő végzi. Innen egy kábel fut a daru végén található csigához. Ez a csörlő végzi a vontatmány közelítését, például egy árokból való kiemelésnél. A képen kékkel jelöltem.

A gém emelését és süllyesztést pedig a fülke mögött látható, szinkronizált (egytengelyű) csörlőpár végzi. Az innen kiinduló kábelek a felépítmény legmagasabb pontján lévő orsókon át futnak a gém végéig, ahol egy mozgó csigán keresztül fűzve többszörözik a csörlő vonóerejét. Az képen pirossal jelöltem.

Még a gémet is körültekintően modellezték a Matchbox mérnökei, hiszen a tartó tövénél- ahol a terhelés hatására ébredő nyomaték a legnagyobb - fokozatosan megnövelték a keresztmetszetét, ahogy a valóságban is tették volna. (Sőt, a magas gerincű tartót még kihajlás ellen is biztosították...) Találtam egy videót, ahol elég pörgősen használ a rosszfiú egy hasonló szerkentyűt. :-) Ezen pedig az autentikus, 1963-as Dodge D300-as vontatót mutatják be a boldog tulajdonosok, ám a videó hátborzongató minőségű...

A felújítás kezdetén az volt a tervem, hogy az autót teljesen felújítom, valami szép festéssel, majd visszaöregítem, koszolom és rozsdásítom.

Ez, ahogy a későbbi képeken is látszik, csak terv maradt, mert a szalon festés megtetszett és nem volt lelkem elkoszolni. Az öregítés csak onnan jutott az eszembe, hogy ezeket az igáslovakat addig használták (akár 45-50 évig, ki tudja hány százezer kilométerig), amíg gyakorlatilag minden leszakadt róluk. Ekkor a tanya körül található vasakból még eszkábáltak valami felépítményt a csupasz alvázra és tovább hajtották a szegény jószágot. Szép állapotú teherautót még a képkeresővel is alig találtam.

A sok dicséret után egy kritikai észrevétel: szerintem a Superfast kerék kicsit aprócska az autóhoz. Ráadásul a hátsó tengelyre ikerkerék illett volna, amit talán a regular kerekekkel meg is lehetett volna oldani, a Superfast kerekekkel persze nem. Én kicsit eljátszottam a lehetőségekkel:

1.) Eredeti Superfast kerékkel:

2.) Convoy kerekekkel:

3.) Árokparti keverék kerekek, hátul ikergumikkal (ezek egységes festést kaptak volna):

4.) Szintén keverék kerekekkel, hátul kamion felnivel:

A post végére kiderül, én melyiket választottam, de a mai napig bizonytalan vagyok, hogy melyik lett volna megfelelő, így beszúrok ide egy kis szavazást is:

A szétbontás után a fülkében megtaláltam a piros villogót, ami eredetileg az autó tetejét díszítette. Sajnos ez akkor ütést kapott valamikor, hogy a teteje berepedezett, valamint az - egyébként üres - utastérbe csak a szélvédő törése árán juthatott... A zöldes árnyalatú, matt szélvédőre mindenképpen szükségem volt, ezért egy kis sztirol ragasztó és némi gyurma segítségével a két legnagyobb darabját összeragasztottam.

A ragasztó száradása után átcsiszoltam és políroztam. A piros villogó tetejét is visszacsiszoltam az ép részekig, majd felpolíroztam. Így már összeállítható az autó.

A vontató kampót réz huzalból készítettem el, a függesztésénél kialakuló hurkot átforrasztottam, majd lefestettem.

A részletek kiemelésénél a típus jellegzetes, kissé baltával faragott hűtőrácsára koncentráltam. Ez nem saját ötlet, hazájában is így festették. A lámpák is kaptak egy kis festéket, valamint a felni, ami ezúttal fehér lett.

Zárásul egy gyors kompozíció, munka közben. De neeeem, ilyen biztosan nem fordulhatott elő...:-) (Ha mégis, akkor méltósággal.)