Nagy kedvenceim a magyar kisautó másolatok. Kellemes gyermekkori emlékek kötődnek hozzájuk (általában a kisautókhoz), epekedve nézegettük a trafik ablakában őket és nem volt kérdés, hogy a perselypénz mivé fog átlényegülni. Ezen a hiányos darabon is megesett a szívem és belekezdtem a felújításába.

Az Audi Quattro típustörténete műszakilag és a cég marketing stratégiája szempontjából is nagyon érdekes. A modell 1980-ban jelent meg először és a 200 lóerős teljesítményével - amit ráadásul összkerékhajtásal adott át az aszfaltra - a korabeli sorozatgyártású autók mezőnyében igazi különlegesség volt. Az utcai autóból egy 30 cm-rel rövidebb tengelytávú, esősebb, kifejezetten rally (B csoport) célra is építettek autót, ami az S1 (későbbi változata az S1 E2) típusnevet kapta. Ez az átalakítás egy nehezen vezethető és már igen ritka autót eredményezett. Az autók összehasonlításáról itt lehet egy rövid cikket olvasni. A cikk az eredeti Audi színe miatt is érdekes, de erről később...

A Matchbox SuperKings K-95 néven adta ki a klasszikus tengelytávú Audi Quattro-t rally lámpákkal és matricákkal. A magyar Metalcar másolat egy kicsit szerintem őszintébb: bár ezen is feltűnőek a hatalmas reflektorok, de a színe nagyon hasonlít az eredeti "mars red" színhez és látványos matricákat sem kapott. Én az utcai változatban készültem helyreállítani a gépet, nagy lámpák nélkül.

Az eredeti állapot:

Az autót az elöregedett műanyag alvázra való tekintettel nagyon óvatosan próbáltam szétfúrni, ami majdnem sikerült is...csak egy helyen pattant el a műanyag, de még ragasztható módon.

A nagytakarítást követően lemértem és egy darab részlemezre kiszerkesztettem a hiányzó motorháztető körvonalait.

Az első próbával elégedett voltam:

A működtető pántot ugyanebből az 1mm-es réz lemezből és tömör réz vezetékből készítettem el az eredeti ajtópánt mintájára:

A zsanért összeforrasztottam, majd a motorháztetőhöz ragasztottam. Itt sajnos már nem tudtam forrasztani, mert ekkora réz lemez átmelegítéséhez nem volt eszközöm és az első forrasztás is valószínűleg elengedett volna. Maradt az epoxi.

A motorháztető domborulatát Epokitt réteg felhordásával, majd visszacsiszolásával alakítottam ki. A kitt száradása után bevéstem a szellőzőréseket is.

Az első rally lámpák helyét epoxi tapasszal lejavítottam és visszacsiszoltam. Az első spoiler vonalát itt-ott újra kellett vésni.

A csomagtérajtón található légterelő legyártásához szilkon formát készítettem. Ehhez először egy gyurma konzolra felillesztem a másolni kívánt alkatrészt (ez esetben egy Matchbox Audi darabját), majd ráöntöm a kétkomponensű szilikont. Az öntőkeret célszerűen LEGO-ból készült, nagyon praktikus és mindig derékszög. :-)

A forma szilikon nagyon könnyen átszivárog bármilyen kis résen, ezért az egész keretet egy elsimított gyurma lapra tettem és enyhén belenyomtam. A forma alatt látszik a kis gyurma emelvény és az alsó lap is. A szilikon hígan folyós anyag, amihez 5% katalizátort kell keverni, alaposan eldolgozni és vékonyan csorgatva kell a mintára önteni. Ilyen módon a belső buborékok szépen kipukkannak, vagy azonnal a felszínre jönnek. A gyurmához az olajtartalma miatt nem ragad a szilikon, de én a teljes felületet át szoktam ecsetelni sűrű, szappanos oldattal. Teljes száradás után ez megbízhatóan lerúgja magáról a szilikont és az epoxi öntőgyantát is.

24 óra kötés után a formát óvatosan szét lehet bontani. Ennek a szilikonnak alig van húzószilárdsága, nagyon könnyen el lehet szakítani! A formát átfordítom, kiemelem belőle a gyurma elemeket és a későbbi öntés előkészítéséhez teszek bele  egy-két elvágott fültisztító pálcikát. Ez a felesleges gyantát fogja kivezetni a formából az öntés során. Így néz ki a kétrészes forma a mesterdarabbal.

Ha a forma elkészült, én legalább három napot pihentetem, hogy az összes, még aktív szilikon és katalizátor molekula "elsüljön". Ha türelmetlenek vagyunk, a forma az első bevetésen menthetetlenül összegyógyul az öntőgyantával. Sajnos jártam már így. Ennél az alkatrésznél Epokitt tapaszt használtam, ami rideg ugyan, de nagyon felhasználóbarát. Ha valaki szívesen kipróbálná ezt a technikát, akkor bátran tegye! A drága kétkomponensű szilikon helyett sík alkatrész esetén simán megteszi a gyurma is. Kézmeleg állapotban belenyomjuk a mesterdarabot, betesszük a hűtőbe. Ha kihűlt, akkor óvatosan kiemeljük az eredeti alkatrészt és mehet a helyére a műgyanta.

Így nézett ki a friss öntvény. Jól látszanak a felesleges gyanta elvezetésére beöntött kis csövek, ezek egyébként a festés során jó rögzítési pontot is adhatnak.

Az Epokitt 24-48 óra alatt keményedik át teljesen, de ezt kíméletes melegítéssel lehet siettetni. Én a meleg cserépkályha vállán szoktam egy éjszakát állni hagyni, akkor reggel már óvatosan bontható a forma.

Hű, jó hosszú lett ez a post, a következő a festésről és a szerelésről szól majd.