Egy olyan, magyar gyártású kisautót bányásztam ki (ismét) a dobozomból, aminek a formáját sohasem értettem. Furcsa arányú kerekei, az előre kilógó vezetőfülke munkagép jelleget sugallt. A Matchbox adta ki eredetileg billenő platóval és konténer szállító változatban. A Metalcar gyártmány változó minőségben, de sokkal több variációban készült: konténeres, szemetes, autómentő, betonkeverő, tartálykocsi sőt, nyerges vontató is létezett.

Az Atlas cég főleg a mélyművelésű bányákhoz gyárt fejtő és szállító eszközöket. Pontosan ilyen teherautót nem találtam ugyan, de az általuk gyártott járművek karaktere nagyon hasonló. Az alacsony belmagasságú vágatokban mozgó gépek vezetőfülkéjét az első tengely elé építik, így alacsonyabb lehet a szerkezet magassága. A plató is süllyesztett kivitelű ugyanezen okból. A fülke körben üveges és megerősített tetejű.

Forgattam a kezemben a kis roncsot (ez történetesen egy autómentő volt) és egy Majorette félpótkocsival összepróbálva a két darab valahogy egymásra talált. (A képen még kissé eltolva tudtam csak összetámasztani őket, hiszen a vonószem fészke még hiányzott.)

A vontatót szétbontottam, lemarattam róla a festéket. Papírból elkészítettem a tető légterelő elemeit, ami összeköti majd optikailag a mélyen ülő fülkét a vontatmánnyal. A sablon alapján előrajzoltam és elkészítettem sztirolból a kiegészítést.

A fülke hátfalát is leburkoltam, így veszített valamit a munkagépes jellegéből. A közbenső állapotban készült fotók mindig csúnyák... itt is a tapaszolás után sikerült kattintanom. :-(

A platóra felkerült egy vékony lap, majd ezen keresztül 3,5mm-es fúróval és tűreszelővel kialakítottam a vonószem fészkét. Amikor a vontatmány már szépen kapcsolódott, akkor átcsiszoltam és lealapoztam a kisautót.

A pótkocsival összekapcsolva feltűnt, hogy azt kissé felfelé emeli. Mivel az éleket lehetőleg párhuzamosra szerettem volna állítani a vontató és a pótkocsi között, kénytelen voltam a vontatmány kerekeit 2 mm-el megemelni. Az alvázat szétfűrészeltem és beillesztettem a pótlást. Egy léc és némi celofán (forma leválasztó) segítségével sikerült síkban és méretpontosan illeszteni a betétet. A Majorette félpótkocsi összepattintós rendszerű volt, ezért a mérettartásra különösen ügyeltem.

A pótkocsi felépítménye, ahogy az első képeken is látszik, az én szememnek túl karcsú volt. Két oldalról, illetve hátul a nyíló ajtók alatt kiegészítettem és összecsiszoltam. A szerkezet ettől még szerelhető (szétszedhető) maradt. Mindössze a felső élt kellett beáldoznom mindezért, ott muszáj volt megtartanom a "lépcsőt" az elemek között. A próbák során az is kiderült, hogy a tervezés jól sikerült, a vontató és a pótkocsi szépen elfér egymás mellet minden helyzetben.

A festés során az egyszerű okker mellett döntöttem, Volán Tefu matricázással. A Hungarocamion Rába szerelvény ebben a léptékben már ismert és ezt a dekort nem lett volna értelme ismételni.

A Volán cégtörténete  a linken keresztül megismerhető. Gyermekkorom egyik meghatározó emléke a jellegzetes, csigás festésű járműpark, amiben szinte minden keleti gyártású jármű helyet kapott. Ezeknek (akkor még) nem volt egységes színe, csak egyszerűen ráfújtak egy logót a ponyvára és a teherautó ajtajára. (Egyébként a Volán Tefu-ból vált ki később a Hungarocamion és egy sor más cég is.) Az említett cikkben olvasható, hogy 1970-ben írtak ki pályázatot a cég nevére és emblémájára, akkor vették fel a Volán nevet és a csigás logót.

Ezt a hangulatot szerettem volna megjeleníteni ezzel a modellel. A sárga alapszínen a piros felirat mutatott jól, és a piros raktér ajtók is ezt a színt sugallták. Persze piszmogtam még egy kicsit a lámpák, kerekek festésével. Ilyen lett a végeredmény: