Az áprilisi börzén kaptam a kezembe Rájen friss szerzeményét, egy SIKU VW 1500 Kombit. Hiányzott a hátsó ajtaja, megkért, hogy készítsek rá egy pótlást. Csomagtér ajtónak tűnik (igazából az is), de egyben motorház tető is, hiszen ez az autó farmotoros volt. A konstrukció több szempontból különleges, ezt a cikket érdemes végigolvasni.

Ilyennek kellett volna lennie:

Először tolómérővel pontos méretet vettem az ajtónyílásról. 1 mm-es sztirol lapból kivágtam a nyers formát és a kép alapján felrajzoltam rá az ablak körvonalát. Azt is kivágtam, majd előkészítettem a díszlécek anyagául szolgáló sztirol szálakat. Ezeket makett öntőkeretből szoktam készíteni. Egy teamécses lángja felett kilágyítom, majd csipesszel hosszú szálakat húzok belőle. A szál húzás közben egy ponton érezhetően lemerevedik, ekkor pár másodpercig várni kell (mindvégig feszesen tartva), utána a szál kész, csak méretre kell vágni. A láng felett csak addig kell tartani a sztirol rudat, amíg meg nem indul az olvadás, a húzást már a lángtól távol végzem.

Az ajtó minden irányban ívelt, ezt egy úgy alakítottam ki, hogy a sík lemezt egy nagyméretű merőkanálra fektettem és ezt lassan melegítettem. Az ajtó sarkai egy idő múlva szépen ráhajlottak a kanál ívére. Hagytam kihűlni, majd türelmesen felragasztottam a díszléceket. Ez sajnos elsőre nem ment hibátlanul, de második nekifutásra már a kezemben volt a megfelelő technika.

A díszlécek mellé vékony tapasz került, hogy az eredeti formát szebben utánozza. Ennek visszacsiszolása aprólékos feladat, különösen a rendszám keret és az ablak közötti részen...Az ajtó rögzítése előtt szétszedtem a kisautót és hígítóba mártva lemarattam róla a régi festéket. Beragasztottam az ajtót és az illesztéseket eltüntettem.

Alapozást kétszer kellett elvégezni, mert a tetőn és a motorházon mély bemaródások látszottak. A Surfacer 1000 lassan feltöltötte, utána vizes 1200-as csiszolás következett és zsírtalanítás után a festés.

A festést követően pótoltam a két fényszórót, mert az is hiányzott. Átlátszó sztirol öntőkeret darabot melegítettem fel, majd a lámpatest üregébe nyomtam. A folyamatról nem készítettem fotót, de egy nagyobb léptékű munkán (1/40-es Mini) meg tudom mutatni. A sztirol rúd egyik végén már az előformázott lámpa is tátható.

A lámpát lefűrészelem, csiszolom és polírozom. Utolsó műveletként száraz papírlapon fényesítem ki, úgy tapasztaltam, hogy ez adja a legszebb felületet. Ilyen lett a beillesztés után.

A kisautó egyetlen stílusidegen eleme az alváz rögzítőcsavarja, amit egy számítógép merevlemezből szereltem ki évekkel ezelőtt. Éppen jó volt a mérete (M2) és a feje is szépen besimult az egykori szegecs helyére.

Az autó többi elemével nem volt probléma, alapos tisztítás és a tengelyek kenése után összeszerelhettem.