A karosszéria héj a tapaszolások és csiszolások végtelen láncolata. Igyekeztem az elemek között íves átmeneteket képezni, amit ceruzára, vagy bambusz fogpiszkálóra szorított csiszolópapírral képeztem. Időnként vizes 1200-as csiszolópapírral is átmentem a felületeken, ez szépen kihozza a felületi hibákat.
A csiszolások monoton ismételgetése közben készítettem pár műgyanta másolatot a motorról.
A motorokból elképzelésem szerint csak a szívótorok fog kilátszani egy közös burkolatból. Sztirol lapra ragasztottam őket, majd tapaszolás, csiszolás... A korábbi postban említett kisautó belsőről leválasztottam a műszerfal egy részét a kormánykerékkel, amit a helyére ragasztottam. Az illesztési hibákat tömítettem. A függőleges vezérsík szögeit egy svéd Viggen vadászgép makettjéről másoltam, a két szárny kilépő éleit elvékonyítottam és a helyére illesztettem.
A fülke tető szintén egy vadászgép tartozéka volt, amit két változatban is meg lehetett építeni. A kimaradt, nagyon szép és vékony falú tetőt beszabtam a helyére. Ez mobil marad, csak a legvégén lehet beragasztani, speciálisan az átlátszó alkatrészek számára forgalmazott ragasztóval. Sajnos a szokásos makett ragasztó megmarná a felületét.
A festéssel az átlagosnál is többet vesződtem. Alapozás után fényes fehérrel lefújtam, kimaszkoltam...
...és felvittem rá az egyik új szerzeményemet, a Revell fényes kék festékét. A szokásos módon készítettem elő, kb. 1:1 arányban hígítottam és fújni kezdtem. Ekrre a festék vékony szálhúzással válaszolt, amit a szintetikus festékeknél még nem tapasztaltam. A túl sűrű észter hígítású színek szoktak ilyent csinálni, amikor a festékköd a levegőben összeáll és a gyors párolgású hígítótól megszabadul. Sajnos a szálak beletapadtak a felületbe és elég siralmas volt a kisautó jövője. Megvártam a lakk száradást és kipiszkáltam a felületbe tapadt szálakat. Ecsettel lejavítottam a felületet és mélyen eltettem a kék festéket... A maszkolással igyekeztem oldani a motor burkolatának nagy felületét, ezért a kék színt felvezettem a burkolat oldalára.
A műszerfal kapott pár jelzőfényt. (Vöröset, az nyugtatja...) A hajszál nem a modell része,csak a fotót nagyítva vettem észre.
A kipufogókat vastag injekciós tűből fűrészeltem le. Összesen négy darabot illesztettem a karosszéria hátsó zsebébe.
A grafikát egyszerű elemekkel oldottam meg. A francia zászló színei, pár korabeli támogató logója és a név: le Tonnerre vagyis "a Mennydörgés".
A karosszéria pontos illesztése miatt a meglévő szegecsre az autó két fele összepattintható. Megfigyelhető a műanyag borda, ami a hátsó tengelyt a helyén tartja.
Matricázás előtt...
...és után:
Valahogy így nézett volna ki a pályán:
