A mai post tárgya egy szép állapotú, ámde kongóan üres teherautó. Joe tulajdonába menet félúton jött az ötlet, miszerint készítsek valamiféle rakományt a gépre, hogy legyen benne egy kis élet. Gyorsan megállapodtunk: rönkök kerülnek rá. Egy másik projekt előkészítése miatt már amúgy is nagyon szerettem volna kipróbálni a faágból készített rakományt. Még a nyár elején gyűjtöttem cédrus ágakat, melyek kérge szép színű és jól adja vissza az 1/80 - 1/100 körüli rönkök textúráját. Méretre vágtam őket, leszedtem a pergő kérget és szennyeződéseket, majd színtelen lazúrral kezeltem a felületüket.
Ilyen volt eredetileg. A kéményeket picit megrágcsálták, de ezt helyre lehet hozni...
Rézhuzalból hajlítottam néhány elemet a kaloda próbájához.
Jónak tűnt. A rönköket tartó felépítményt önhordónak terveztem, ezért készítettem két hosszanti rudat, ami pontosan beleillett a plató peremébe. Ezután egy ideiglenes fa sablonra szorítottam csipeszekkel és ragasztószalaggal az elemeket, majd megforrasztottam.
Miután a platóra illesztettem és kiegyengettem a rudakat, átfestettem egy sötétbarna, észter alapú festékkel. Ez az olajjal szennyezett, rozsdás acél színét hivatott visszaadni. A rézre közvetlenül nem szívesen tapad a sima (enamel jellegű) makett festék, ezért próbáltam az észteres változatot. Remélem fent marad. A rudak vége kapott egy csepp élénk pirosat, ahogy a valóságban is gyakran kiemelik a gépkezelő számára a veszélyes nyársakat.
Az autóra felpróbáltam a rakományt és a levelező listában alapos vizsgálat alá vetettük a kollégákkal. :-)
Többen is magasnak találták a rakományt. Az én atyai szemem elfogult volt, de tudtam, hogy hallgatnom kell rájuk, ezért visszavágtam a plató rúdjaiból és levettem egy sort a rakományból is. A gumi pántok maradtak, így a rakomány később bontható, cserélhető marad. Szerintem jól is néz ki, a hevederhez hasonló érzetet kelt.
A végeredmény:
