Ahogy a blog eddigi bejegyzéseiből is látszik: felújításban mindenevő vagyok. Gyártótól és léptéktől függetlenül, teljes alkotói szabadságban kapok fel egy-egy érdekesebb darabot a börzén vagy valamelyik játék turkálóban. Ezt a Chrysler Pronto-t is egy hitrtelen ötlettől vezérelve vettem meg. Tetszett a karakteres formája - viszont taszított a felemás kereke. Hmmm...
A Pronto Cruiser 1998-ban mutatkozott be a genfi autószalon közönsége előtt. Az autó elegáns vonalait kitűnő színválasztással (Aztec Yellow) emelték ki, a szaksajtó rögtön felfigyelt rá (forrás):
A statikus kép után ugyanez a bemutató autó kicsit mozgalmasabban:
Az autó főbb formai elemei feltűnnek néhány évvel később a Chrysler PT Cruiser-ben is, amiről két remek postot olvashattok Joe-tól.
Az én kisautóm a Hot Wheels "stílusjegyeit" viselte magán, felemás kerekei voltak és finoman szólva feltűnő festése. (Már ami megmaradt belőle.)
A teljes igazsághoz tartozik, hogy átépítés közben találtam egy rajzot Bryan Nesbitt-től, a típus tervezőjétől és - láss csodát! - ő is nagyobb kerekeket tervezett a hátra! Persze az eltérés nagyon finom és átgondolt.
A genfi szalonban bemutatott darab már azonos kerekekkel került címlapra, én ezt a változatot próbáltam megvalósítani.
Először is a hátsó sárvédőket alakítottam az elsők méretére. Átmérőben 2 mm különbséget mértem, így 1 mm-es sztirol lapból egész könnyen elkészült a pótlás. A képeken megfigyelhető, hogy a sárvédő íve nem félkör, inkább 2/3 körívnek felel meg. A betétet a ragasztáshoz nem lehet csipesszel a helyén tartani. Kerestem egy megfelelő méretű filctollat, a kerék helyére illesztettem, majd több rétegben hajtogatott papírt tekertem rá. Minden egyes tekerésnél legalább 2 (4 vagy 8) réteg papír vastagságával nő a filctoll átmérője. A szorítóerő beállítása után pihenni hagytam, másnap eldolgoztam az éleket.
A csupasz fém: 
Itt már helyén van a pótlás:
A kész karosszéria, tapaszolás és alapozó festés előtt:
A fekete tetőpanel festésével kezdtem, mert a maszkolás így lényegesen egyszerűbb volt:
Az ilyenkor szokásos alapozás (Mr. Surfacer 1000) után megpróbáltam olyan festéket keresni, ami visszaadja a bemutató darab ünnepélyességét. Az Aztec Yellow a fotók alapján egy arany csillámmal vadított élénksárga szín. Végül egy jó minőségű körömlakkban fedeztem fel ezt az árnyalatot. A körömlakk felhasználásától nem kell félni. Ezek általában igen magas minőségű, egykomponensű észterlakkok. Hihetetlenül sokféle árnyalatban és viszkozitásban gyártják. A szárazanyagtartalma magas, ezért szóráskor még függőleges felületen sem hajlamos a megfolyásra. Észter hígítóval lehet a pisztoly fúvókájának megfelelő viszkozitásúra állítani. Én 0,3 mm-es fúvókával, minimális hígítás mellett ki tudtam szórni a felületre. Azokat a lakkokat, amelyek az ecsetről lustán, esetleg egyáltalán nem cseppennek le, kb. 1:1 vagy még nagyobb arányban hígítani kell. A felületre csapódó cseppek sok pigmentet (esetleg csillámot) tartalmaznak, amik a sűrű lakkban a hordozó felület irányába ülepednek, felette pedig szép, csillogó lakkréteg alakul ki. Gyorsan szárad, ami a felület értékelése szempontjából előny, de a szórópisztolyt a lehető leghamarabb át kell mosni észter hígítóval. A körömlakk lemosót a pisztoly tisztítására nem ajánlom, mert igen agresszív oldószerek keveréke, a tömítéseket idő előtt tönkreteszi.
A '60-as, '70-es években gyártott, jobb minőségű kisautókon véleményem szerint zömében észter festékeket használtak a nagy játékgyártók is. Ahogy említettem, ez gyorsan szárad, nem folyik meg a felületen, illetve a pigmentek gyorsan kiülepednek benne, amitől a fényezés két rétegűnek hat. Ez az anyag alkalmas volt az '60-as években terjedő elektrosztatikus szórásra, amely kis szórási vesztesége és magas automatizálhatósága miatt minden jelentősebb festőüzemben megjelent. Az észter lakk oldószeres (fizikai úton száradó) változatai semmilyen bonyolult technológiai feltételt nem támasztottak. Igen kemény, karcálló bevonatot képeztek, amely ráadásul alacsony hőmérséklet fenntartása mellett polírozható is. Aki mártott már hígítóba régi kisautót, annak talán feltűnt, hogy a festék bőrszerűen jön le róla, de nem oldódik be az oldószerbe. Ez is az észterek kémiai stabilitása miatt van így.
Ilyen lett a karosszéria a fényezés után, a részletek kiemelése előtt:
A kerekek cseréje nem volt igazán bonyolult. A rugózatlan tengelyeket 3-3 kis köröm tartja a helyén. Ezeket óvatosan fellazítottam és a régi (már rozsdás) tengelyektől elbúcsúztam. Az új kerekeket tolómérővel választottam ki. Hobbim jellegéből fakadóan rengeteg roncs van a dobozaimban, így nem volt nehéz egy Welly roncsból az eredeti kerekekhez hasonló pótlást készíteni. A felni közepére felfestettem a piros kupakot és minden alkatrész készen állt az összeszerelésre.
Az eredeti megjelenésében felújított Chrysler Pronto végül ilyen lett:
