A Hot Wheels Hudson Hornet szemrevaló darab, bár nekem a piros-arany kombináció azért kicsit erős volt.
Ezt a gyönyörű vonalvezetésű autót első körben autentikusabb festésre szántam, de egy custom építő verseny apropóján végül nyitott autó készült belőle. Ez a csupa króm és acél óriás fantasztikusan jól nézett ki lehajtott tetővel. (kép)
A tető levágása után azért némi csalódást okozott, hogy az autónak gyakorlatilag nincs beltere. A kormány elnagyolt, a hátsó üléssor jelképes. :-(
Először a nyitott állapotban lévő tető takaróját, valamint a napellenzőt készítettem el sztirol lapból. A napellenzőt felragasztottam és a ragasztó száradása után tömítettem, csiszoltam.
A kerekeket nem akartam kicserélni, így domborított műanyag dísztárcsákkal tettem az eredeti kerékhez hasonlóvá. A lyukasztóval kivágott korongot egy keményebb radír felületén könnyű megdomborítani. Utána finom csiszolópapírra szorítva lecsiszoltam a korong élét.
A beltér feljavítása a padlólemez és a hátsó üléssor beépítésével kezdődött. A fotók átnézése után az első üléssor hátuljára egy lapot is felragasztottam, ahogy az valódi autó kárpitján is látszott.Az elnagyolt kormánykereket levágtam és egy régi Matchbox kormányt illesztettem a helyére. A négyküllős kormány felső küllőjét kivágtam, majd egy félköríves elemmel is kiegészítettem, ami a kürt karja lehetett. Az utólag beépített padlólemez miatt nem lehetett a karosszériát hézagmentesen illeszteni az alvázhoz, ezért az illeszkedő felületekből egy kicsit csiszolni kellett. Ugyanebből az okból az alvázat apró csavarokkal rögzítettem a zamak öntvényhez, mert a ragasztó nem lett volna elég erős.
Az első szárazpróba azt mutatta, amit szerettem volna látni.
Szétszedtem, a karosszériát bordóra festettem. A beltér fehér lett, az arany felületeket krómra cseréltem. Rengeteg apró részletet kellet kifesteni, díszléceket, a műszerfal elemeit, dísztárcsákat, stb. A munka élvezet volt, mert a szép öntvényen könnyű volt kiemelni a részleteket.
Végül ilyen lett az '52-es Hudson Covertible:
