Sokan kértek tőlem tanácsot, hogyan lehetne másolatot készíteni egy adott alakú alkatrészről. Ebben a posztban igyekszem összeszedni (és időnként frissíteni) azokat a tapasztalatokat, amiket sikerült összegyűjtenem az elmúlt hat évben.
1.) Alapanyagok:
A másolat készítéséhez szükségünk van egy jó formakövető képességgel rendelkező anyagra, ami körbefollya a mesterdarabot, majd megszilárdulás után megőrzi annak negatív lenyomatát. A jelenleg elérhető anyagok közül a kétkomponensű szilikonokat tartom erre a célra a legjobbnak. Létezik sűrűn folyós állagú, de gyurmához hasonló konzisztenciával is. Közös tulajdonságuk, hogy a katalizárorral összekeverve kilágyulnak, megfelelően körülveszik a mesterdarabot, majd megszilárdulnak. A hagyományos 2K szilikonok (Silorub, Rubosil, Szilorka) a katalizátor bekeverését követően 10-20 perces ún. fazékidővel rendelkeznek, vagyis ennyi ideig a keverék önthető. Utána megindul a folyadék gélesedése és megköt. A kötési idő 12-24 óra, de ezt követően még célszerű további 12-24 órát pihentetni, mielőtt műgyantát öntenénk bele. A legtöbb katalizátor alapvetően mérgező, kivételt képeznek az élelmiszeripari és fogászati katalizátorok. Körültekintően, tisztán bánjunk a vegyszerekkel!
A szilikon keménységét a benne lévő kvarcliszt mennyisége határozza meg, én a 30-35 Shore keménységű anyagokat részesítem előnyben. Ezek kb. egy radír keménységével egyeznek meg. Az ennél lágyabb szilikon jól követi a formát, de szakadékony.
2.) Műgyanta
Az elmúlt években sokféle kísérletet végeztem, míg megtaláltam a számomra legjobb anyagot. Jelenleg egy kétkomponensű, gyorskötésű puliuretán gyantával dolgozom. Felhasználóbarát termék, vákuum nélkül is jól kitölti a formát (itt azért a betöltés módján sok múlik). A fazékideje csak néhány perc, a kötés 30 perc alatt kb. 90%-os, egy óra múlva csiszolható.
Műgyantás kezdőszett (balra a szilikon a katalizátorral, jobbra a kétkomponensű műgyanta). A képen látható anyag durván 19 ezer forint értékű.
3.) Formaleválasztó
Ha porózus mesterdarabra öntjük a szilikont, vagy gumira gumit öntünk, akkor szükség lehet formaleválasztó anyagra. A porózus anyagokra létezik egy speciális emulzió, ami megakadályozza, hogy a rendkívül jó kúszóképességű szilikon beletapadjon a felületbe. Van ilyen a polcomon, de eddig alig használtam, szerintem a modellezők számára nagyjából felesleges befektetés.
Gyakori probélma viszont, hogy kétrészes formát kell készítenünk, tehát gumira gumit kell önteni. Ilyen esetkben én egy zsíros bőrvédő krémet használok. A szilikon zsír vagy a szikilon olaj nem megfelelő! Úgy tapasztaltam, hogy az elkészült szilikon forma a 2K műgyantához egyáltalán nem tapad, 6-8 másolatot simán kibír. Tehát maga a műgyanta öntés általában nem igényel segédanyagot. Utána viszont előfordul, hogy kisebb morzsák szakadnak ki a gumiból. Ilyenkor új öntőformát kell készítenünk.
4.) Öntőkeret
A technológia fontos eleme, hogy a megfelelően pozicionált mesterdarab köré kellő vastagságú szilikon formát tudjunk önteni. Ehhez szükségünk van valamilyen jól záródó keretre. Létezik "L" alakú elemekbő összeállítható univerzális keret, de ennek élei mentén a szilikon szivárgása előfordul (ahogy korábban írtam, rendkívül jó a kúszóképessége). Én LEGO-t használok, egyszerűen építhető belőle a keret, egészen jól zár, a belső térfogatát is könnyű kiszámolni. Természetesen bármi jó, ami nem ragad a szilikonhoz. Gyakran használok pvc csövet is és még sok egyéb megoldás is létezik. A fa, papír nem jó, ehhez a szilikon hozzátapad.
Magát az öntőkeretet sima iskolai gyurma lapra nyomom rá, ezekbe a tájoló csapokat is nagyon könnyű kialakítani.
Mindezen ismeretek birtokában már a következő fotók és leírások remélem érthetőek lesznek mindenki számára.
5.) Egyrészes forma készítése
Az egyrészes formák nagyon praktikusak és egyszerűek. Csak egy beöntőnyílásuk van, ezt úgy kell megtervezni, hogy a kész öntvény ezen keresztül kiemelhető legyen. Ilyen formákat kevésbé tagolt mesterdarabnál érdemes használni (kerekek, szárnyak, stb.)
Először át kell gondolni, milyen pozícióban kell majd a mesterdarabot elhelyezni. Különösen a levegő kiszorítása lehet probléma, a zárt formákban könnyen alakulnak ki légzsákok. Egy római katona másolása így néz ki:
Egyenletes vastagságú gyurma lapra állítom a figurát, a talapzat alá közel azonos gyurma korongot vágtam, ahol a gyantafelesleg elfér, illetve a felúszó buborékok ártalmatlanul kipukkanhatnak. Később ezt a csonkot ke kell csiszolni.
Az öntőkeret itt célszerűen egy műanyag cső lett. A csövet a forma bontásakor hosszában fel kellett vágni.
A lágy szilikon betöltése, enyhe rázogatássak a buborékok leválnak a mesterdarabről és felúsznak a felszínre.
A kész másolatok, festés után.
Ez egy pár, fénysátor alkatrész. A műgyanta nyitott vége a gyurmalap felé néz majd, minden síknak erre kell lejtenie, hogy a buborékok megfelelően felúszhassanak. A mesterdarab különs alakja miatt sztirol lapből vékony felöntő rést készítettem. Ezt a rést egy gyurma borda támasztja alá, ide folyik majd ki a felesleges gyanta. A mély furatokat gyurmával töltöttem fel és egy kúpos szerszámmal bejelöltem a középpontját. Sajnos a szilikon ezeket e furatokat úgysem töltötte volna fel, a központosított jelekkel viszont később egyszerű volt kifúrni.
A keret és a szilikonos feltöltés
Az elkészült alkatrészek. Még a vékony csapon lévő menet is működött.
A kollázson egy kb. 5 cm átmérőjű kerék gyártásának fázisai lárhatók. Ez a darab is kapott egy sztirol támasztékot.
Az egyrészes formák óriási előnye, hogy a gyanta sehol sem tud kiszökni belőlük. A műgyanta betöltésekor segíteni kell a bejutását a finom részletelbe, amit egy tompa végű pálcával szoktam végezni. Bevált trükk az is, hogy az öntőgyanta egy kis részét betöltjük a formába, majd lassan körbefolyatjuk a forma teljes belső felületén. Ilyenkor egy vékony réteg felrakódik a forma falára, így teljes feltöltéskor jobb minőségű lesz a végeredmény.
Néhány további példa:
6.) Kétrészes forma készítése
Összetett, mély alámetszésekkel tarkított mesterdarab esetén két- vagy többrészes formát kell készíteni. Célszerűen a tárgyat egy osztóvonaláig gyurmába ágyazzuk, majd kiöltjük fölé a szilikon test egyik felét. A gyurma alapba a későbbi forma felek illesztésének segítésére apró mélyedéseket készítünk (illesztőcsapok). A szilikon kötése után eltávolítjuk a gyurma alapot, feléípítjük a keret másik felét (itt is praktikus a LEGO!). Zsíros krémmel kezeljük a két szilikon forma érintkezési felületét, majd ráöntjök a forma másik felét is. Képekben:
A forma első felének előkészítése. Jól látszanak a tájoló csapok helyei.
Az öntőkeret továbbépítése és a szellőzőjáratok kialakítása (erre a mesterdarab alakja miatt volt szükség).
A formafelek az első szétválasztás után.
A kész másolat a mesterdarab mellett
Nagyobb tömegű öntvények esetén figyeljünk arra, hogy a puha szilikon test a saját súlyától is deformálódik. A beleöntött gyanta tömege pedig csak ront a helyzeten. Ilyenkor az egyik fél köré visszaépítjük az eredeti LEGO keretet és ez segít tartani a formát.
Nagyméretű (eredetileg bakelit) autó karosszériájának öntőformája.
A vázolt technikával igen finom részleteket is le lehet másolni, akár küllős kerekeket is 1/43-as léptékben. :-)
Érdemes lenne egy külön bejegyzést szentelni a mesterdarab készítés fogásainak is, de zárásul itt egy galéria a sok-sok elkészült munkából!
Nagyon sokat lehet tanulni mások munkáinak tanulmányozásából. Sok kisszériás mester dolgozik még hagyományos öntéssel, az ő termékeik, munkafázis-fotóiból sokat tanultam magam is.
Köszönöm a figyelmet!
